Adott egy jól menő vállalkozó, aki magánzó, esetleg nagy csajozó hírében áll, nőtlen, gyermektelen, mint a harlekin regények főszereplői. Az Őt hajtó energia a vadászat, mindig újabb ás újabb „áldozatokat” szemel ki, levadássza, eljátszik vele, mint macska az egérrel és ha megunta újabb prédát keres. Mellette kreatív, bármikor képes felpattanni, még az éjszaka közepén is, ha a munkáról van szó, nincs számára lehetetlen. Nincs ezzel semmi baj, ahány ember, annyi érzelmi, gondolati működés.
A háttérről mondjuk azt, hogy főhős vállalkozónk olyan szülői háttérből érkezett, ahol apuka és anyuka is beosztottként dolgozik, de apuka felelősségteljesebb, vezetői állást visz, míg anyuka a karrier helyett inkább az egyszerűbb állást preferálja, hiszen a család a központi kérdés.
Hősünk sikeres, törekvő és a munka-szerelem rabja, de jön egy nő aki „elkapja a tökeit”, és megzabolázza. Aki felkelti annyira a hiúságát, hogy hajlandó feladni a vadászó ÉN-jét és megkomolyodik, mert méltó ellenfélre talált a szerelemben. És bizony hősünk egy ideig igen csak nagy erőt nyer a Nőből áradó energiából – megérzi milyen jó ha nem kell folyton vadászni, egy megfelelő emberi és érzelmi kihívást jelentő Nő mellett. Tegyük fel, hogy a Nő egy karrierista, és erős hatalomvággyal megáldott múzsa, akinél első a munka – akárcsak Főhősünknél.
Szépen éldegélnek egymás mellett
… szépen alakul minden és képbe kerül az eljegyzés/házasság/gyerek. Ekkor váratlanul főhősünknek belép az életébe a krach, és szépen lassan, de megfigyelhetően csökken a céges bevétele, apad és lankad az ereje, és a vállalkozás – mely eddig üstökösként haladt át az égen – egyszer csak lovaskocsivá alakul át. Alig-alig hoz már a konyhára…
Hősünk nem érti hol a hiba
… a szeretett nő mellett ismét „csajozásba” kezd, mert biztos a vadász ösztön hiányzik, de ez emberileg már még inkább megviseli, mert bármennyire is volt csapodár szingliként, most már nem elégít ki a vadászat.
Keresi a kiutat, keményen dolgozik és hajt, de az, ami régen oly könnyedén ment, most egyáltalán nem hozza a várt és megszokott eredményeket, hisz a befektetett pénz és energia töredéke térül csak meg.
Mi lehet a hiba? Hol rontotta el? Mi történhetett?
Mondjuk, hogy gazdasági változások ellehetetlenítették és elesett néhány megrendeléstől, melyet nem megfelelőképpen reagált le – jó kifogásnak tűnik? Hiszen a motivációs tréningek és könyvek telis-tele vannak ilyen és hasonló bukás-siker történetekkel, melyek megmagyaráznak mindent, csak egyetlen egy dolgot nem vizsgálnak soha – az érzelmi és gondolati hátteret.
Tehát, ha a nem megfelelő reagálást – azaz a rugalmatlanságot – csak egy változtatható tényezőként kezeljük, akkor hol a hiba? Nincs hiba. Mert hősünk nem hibázott semmiben, nem hozott rossz döntést az eljegyzéssel/házassággal/gyerekkel kapcsolatban. Nem ott volt a hiba, hogy monogám életre vágyott, sőt valószínű a munkában sem hibázott akkorát, mint amekkorát bukott.
Egyetlen egy tényezőt hagyott figyelmen kívül: a szülői, családi mintát, melyet gyermekkorából örökített, mely beleégett a retinájába, melyet egyedül lehetetlen felülírni. Ugyanis a szülei közül csak az egyik volt vezető beosztású, a másik szülő „csak” a családért felelt. Így két dudás egy csárdában elvet követve – párkapcsolat szintjén nem fértek el. S mert a Szeretett Nő fontos volt Főhősünk számára, így igyekezett az ő boldogságát figyelembe venni.
A szeretett nő sikere megakadályozta hősünket
… hogy ő is sikert, még nagyobb, még kiemelkedőbb sikereket érjen el, mert az agya, a tudatalattija számára ez a helyzet feldolgozhatatlan – elfogadhatatlan családi minta a 2 sikeres, karrierista személy/szülő egy családban. Illetve a kiugró siker is – mint „családos” ember feldolgozhatatlan információvá lett.
Fiatalként, magánzóként ezt a mintát nem aktiválta, nem vált dogmává az életében, csak akkor lépett előtérbe, amikor komoly kapcsolatba került, mikor elköteleződött. És bizony szépen lassan elfojtotta benne mindazt, ami korábban oly sikeressé tette. Ugyanis korlátokat, akadályokat kapott, melyek láthatatlan és felfedezhetetlen pajzsként álltak a sikerrel szemben.
Hogyan oldhatóak fel ezek a családi minták, melyek ellehetetlenítik az életed?
Felismeréssel, megértéssel, tudatalatti oldással és odafigyeléssel. Mert bizony vannak árulkodó jelek, melyek megmutatják, hogy a hiba a te készülékedben van ugyan, de rejtett információként van jelen, melyre egyedül, szinte lehetetlenség rátalálni.
… és ezért is mondjuk azt, hogy nem különválasztható a munka és a magánélet, mert a mintáid, mint valami ősi emlék örökként benned élnek.
Szeretettel,
Tomi és Ági
